Azért keressek állást, hogy mások hülyeségeivel foglalkozzak?

39 Shares

Volt már olyan, hogy úgy érezted, nem akarsz dolgozni?

Amikor úgy voltál vele, hogy eleged van, nem akarsz többé alkalmazott lenni? Reggel felkelni, bemenni dolgozni, és mások hülyeségeivel foglalkozni?

Ha valaha is éreztél ilyet, nem lepődök meg.

A munkahelyek jó része nehezített terep. Rossz a légkör, kaotikus a munka, van ahol elviselhetetlen a főnök, vagy a munka unalmas, kihívás nulla.

Az emberek többsége, idővel túllendül ezen. Pár nap szabadság, vagy tudatos eltávolodás a problémáktól, és már meg is oldódott a helyzet.

De mi van akkor, ha az érzés nem szűnik meg? Ha tartósan fennáll a “nem akarok dolgozni” hangulat, akár tudatosan, akár tudat alatt?

Sőt, tovább megyek: Mi van akkor, ha ez a gondolatkör pont akkor jellemez, amikor épp állást keresel?

Mert bármilyen ellentmondásnak is tűnhet, van ilyen.

Amikor nem állsz készen

Nemrég egy 42 éves női középvezető járt nálam karrier tanácsadáson. Pár hónapja otthon van, de most visszatérne a munka világába, ráadásul egy éles pályaváltással. Régen marketinges volt, most pedig gazdasági / kontrolling területen akar elhelyezkedni.

Azért találkoztunk, hogy felturbózzuk az önéletrajzát, és átbeszéljük, mi legyen az álláskeresési stratégiája ebben a heyzetben.

De még mielőtt belevágtunk volna, meg kellett tőle kérdeznem valamit.

Az előzetes egyeztetéseink, levélváltásunk és telefonbeszélgetésünk alapján az volt az érzésem, hogy valami hiányzik.

Hiányzik a motiváció arra, hogy Kati újra főállású alkalmazott legyen, és napi 8 órában, mások utasításainak tegyen eleget.

Elkezdtünk erről beszélgetni, és kiderült, hogy ez a fajta belső akarás valóban nincs meg. Van valamennyi, de nem 100%. Még csak nem is 90.

Persze nem arról van szó, hogy Kati úgy általában lusta vagy munkakerülő lenne. Egyetlen álláskeresőről sem gondolom, hogy léhűtő, hogy csak alibiből nézegeti az állshirdetéseket, vagy alibiből keres fel engem.

Az új állás akarása mindig ott van a fejekben, de bizonyos esetekben csak a felszínen.

Mi okozhatja ezt? Mi okozhatja azt, hogy valaki állást keres, mélyen legbelül mégsem akarja igazán, hogy új munkája legyen?

Van valami más elfoglaltság

A leggyakoribb eset, amikor valakinek nincs munkája, de azért le tudja kötni magát. Például projektmunkával, a családi vállalkozással, tanácsadói vagy szabadúszó munkákkal, önkénteskedéssel.

Ezek kisebb lélegzetvételű és nem rendszeres feladatok, nem hoznak fix bevételt. Az álláskeresés tehát mint feladat adott, de sokszor felszínes.

Mert a projektmunkák, bármilyen kevés és rendszertelen, jó érzéssel tölthet el, érdekes lehet. És közben kialakulhat egy olyan fokú szabadságérzet is, amivel egy teljes munkaidős állás képtelen versenyezni.

A belső iránytű ilyenkor gyakran ott horgonyoz le, ami tetszik, ami jól esik. A projektmunkánál, a családi vállallkozásnál stb.

Ha ilyen helyzetben vagy, akkor azzal idővel szembesülnöd kell.

Mert az álláskeresésed hatékonysága ebben a kettős helyzetben nem lehet teljes.

Ha keresel is meg nem is, akkor az amúgy is nehéz álláskeresést még a kelleténél is nagyobb tehernek fogod érezni.  Csak a kifogásokat fogod szórni, és azt ismételgeted, hogy mi miért nem lehetséges.

Egy ilyen élethelyzetben, azon túl, hogy tudatosítod magadban, mi is történik veled, több dolgot is tehetsz.

Dolgozni akarok, - értelmes dolgokat

Húzhatsz egy éles vonalat, és mondhatod azt, hogy ha lesz egy állásod, akkor abbahagyod, amivel az álláskeresés időszakában foglalkoztál. Abbahagyod a családi vállalkozást, a mellékprojekteket, a tanácsadást, az önkéntest besegítést. Elfogadod, hogy az új állással lezárul egy időszak, új fejezetet nyitsz magadnak.

Ezt akkor tudod jól megtenni, ha a múltat szépen le tudod zárni. Ha tudod úgy értékelni, hogy a projektmunkák az életed fontos részét képezték, de tovább akarsz lépni, készen állsz arra, hogy újra alkalmazot legyél.

Úgy is mondhatnám, hogy fejben helyet csinálsz az újnak, mert anélkül nem érkezik meg.

Ha nem szereted az ilyen éles váltást, akkor gondolkodhatsz átmenetekben is.

Mondhatod, hogy olyan állást fogsz keresni, ami hasonló a korábbi projekt munkáidhoz, vagy ahhoz, amivel a családi vállalkozásban vagy önkéntesként foglalkoztál. Ha szeretsz valamit, törekedhetsz arra, hogy azt alkalmazottként, havi fizetésért is folytasd.

Ha ez nem lehetséges, akkor még mindig mondhatod, hogy a korábbi tevékenységedet megőrzöd és folytatod a munkaidőn kívüli életedben. Ha találsz magadnak egy teljes munkaidős állást, a szabadidőd nyilván kevesebb lesz, de nem nulla. Ami szenvedéllyel tölt el, azt továbbviheted a munkahelyen kívüli idődben.

Végül, úgy is dönthetsz, hogy az alkalmazotti lét már egyáltalán nem érdekel. Ha erre rájössz, legalább tudod, hogy mit nem karsz, és el tudsz indulni új irányokba. 

Nincs anyagi kényszer

Az, hogy álláskeresőként nem vágysz az alkalamzotti létre, onnan is jöhet, hogy bár nincs állásod, az anyagi körülményeid biztosítottak.

Például van megtakarított pénzed, vagy olyan partnered, esetleg más családtag, aki keres eleget, és nincs égető szükségetek más bevételre.

Ez a helyzet egyszerre jó is meg rossz is.

Jó, mert nincs benne stressz. Nem kell aggódni. Nincs a létbiztonságod fenyegetve, és lehet nyugodtan, a saját tempódban haladni az álláskereséssel.

A veszély viszont az, hogy elkényelmesedhetsz.

És ha elkényelmesedsz, akkor nehezen gondolod el magad újra kötöttségek között. Minden nap 9-től 5-ig dolgozni, főnököknek engedelmeskedni, mások dolgait intézni, még akkor is, ha az a világ legnagyobb hülyesége?! Minek?

Ezek a gondolatok lassíthatják az álláskeresést, végül kialakulhat az újraalkalmazástól való félelem is

Mert ha túl sokáig vagy otthon, és jelentkezgetsz állásokra, de csak a visszautasítások jönnek, vagy még azok sem, akkor ez idővel csökkenti az önbizalmadat.

Megreccsenhet az önértékelésed, végül pedig, amikor elfogy a félretett pénzed, vagy változás áll be az anyagi helyzetedben, már nem fogod elhinni, hogy újra jó és hasznos munkaerő lehetsz.

Ilyenkor nincs más út, fel kell szívni magad.

Tudnod kell önmagad előtt felsorolni az erősségeidet (hinned is kell benne, hogy azok valóban erősségek), és abban is hinned kell, hogy léteznek cégek, ahová pont te kellesz.

Az alternatívák

Ha tehát komolyan keresel állást, akkor legyél benne biztos, hogy mélyen legbelül is munkát akarsz vállalni.

Ha nem akarsz, és ezt felismered magadban, az egyáltalán nem baj. Lehetnek az ember életében olyan időszakok, amikor a szünetnek van itt az ideje. Amikor megállsz, pihensz, esetleg valami egészen másba kezdesz bele, és amitől egészen más irányt is vehet az életed.

Az is lehet, hogy egy ilyen időszakban jössz rá, hogy te már egyáltalán nem akarsz dolgozni. Legalábbis másnak nem. A magad ura akarsz lenni, és belevágsz egy saját vállalkozásba.

Ez is teljesen rendben van. Minden rendben van, ami a te utad. Időnként pedig, főleg ha állást keresel, érdemes egy picit megállni és tisztázni, hogy mi is pontosan a te utad.

Ha elakadtál, keress nyugodtan!

39 Shares
>